Miért nem hordok nadrágot?

Ma egy abszolút személyes bejegyzést hozok, mégpedig öltözködés témában. Rég volt már ilyen, és már egy ideje szeretném is ezt megírni.

Kevesen és nagyon régen láthattak engem nadrágban; gimis osztálytársaim és egyetemi évfolyamtársaim emlékezhetnek még azokra az időkre, amikor így jelentem meg. Ezt a ruhadarabot ugyanis idestova 6 éve száműztem a szekrényemből. A továbbiakban azt fejtegetem, hogy miért.

Tipikus hercegnős kislány voltam, aki többször hisztizett a szoknyáért, mint nem, de anyukám és a praktikusság felülírta a dolgokat. Játszani is könnyebb volt nadrágban, és vigyázni is kevésbé kellett rá. Volt egy-egy kisruhám, például fényképezésre vagy különleges alkalmakra, de túlnyomórészt nadrágot viseltem.
Felső tagozatban emlékeim szerint már valamivel gyakrabban került elő a szoknya, majd a gimnáziumi évek alatt ismét ritkábban vettem fel. Függött ez preferenciától (a sajátomtól és az akkori párométól is), aktuális hangulattól, egyéb körülményektől. Egyedül a divattól nem, az soha nem érdekelt. A nagy váltás az egyetemi évek alatt következett be.


Mi is történt?
Ahogy elkezdtem felfedezni, ki is vagyok én, és ahogy elkezdtem jobban megélni a saját nőiességemet, úgy vált egyre gyakoribbá a szoknya, és egyre ritkábbá a nadrág viselése. A fent, a nadrágnál leírtak mellett közrejátszott ebben a goth megjelenés előtérbe kerülése is.
Talán kötelező szoknyát hordani? – kérdezhetitek.
Egyáltalán nem, semmi probléma nincs például egy fekete farmerrel, vagy bármilyen nadrággal, mégis sokan vagyunk a szoknya pártján. A romantic és a victorian kategóriák esetében ez talán egyértelmű is – fűző, csipke, alsószoknya, harangujjak, stb… Magamhoz is ezeket érzem közelebb, jobban éreztem magam ilyen viseletben. Szép és nőies. Természetesen lehet egy nadrágot is úgy kombinálni fűzővel és magassarkúval, hogy ugyanezt a hatást érjük el, de nagyon rég nem éreztem már késztetést arra, hogy így tegyek.
A másik érv a szoknya mellett: a különböző hosszúságokkal és fazonokkal sokkal változatosabbá tehetjük a megjelenésünket, illetve üzenetet is közvetíthetünk vele. Térdig érő rakott vagy ceruza, feszülős mini, vagy sellőszoknya? Mind-mind mást mond.

A ruhatáram bővítésekor az alsóruházatot tekintve is mindig szoknyát kerestem, így felhalmoztam már annyit, hogy minden nap másikat tudtam felvenni, nem volt szükség nadrágra. Egy idő után (végzős egyetemista lehettem ekkor) feltűnt, hogy tulajdonképpen nagyon hosszú ideje a szekrény mélyén lapulnak – két év biztosan eltelt már úgy, hogy egyik nadrágomat se vettem fel. Aztán megállapítottam, hogy ezután sem fogom (amellett, hogy kedvem sincs hozzá, rám sem jönnek már), és a következő szekrényürítéskor ki is szanáltam szinte mindet. Egyedül a vastag leggingseket hagytam meg, ezeket is leginkább hétvégi, otthonülős olvasós napokra, esetleg nagyon hideg teleken szoknya alá, a jógához használt melegítőmet, illetve két halásznadrágot, arra az esetre, ha olyan helyen nyaralnék, ahol kalandpark van a közelben. Szoknyában nehézkes és furcsa lenne mászni, bár néhányan a másik nemből biztosan örülnének neki.

A végeredmény tehát: 6 éve nem hordok nadrágot. Amikor ezt új társaságban jelentem be, általában rögvest jön is a kérdés: Télen se? Nem fázol? A válaszom pedig: Igen, télen se, és nem, nem fázom.

Mostanában a telek sem olyan vészesen hidegek, de eddig tökéletesen elégnek bizonyult a vastag harisnya+hosszú szoknya kombináció, amin hosszú kabáttal még többet lehet segíteni, és olyan sokáig nem is szoktam kint lenni, hogy gond legyen.

Ennyi idő alatt annyira hozzászoktam már a szoknya viseléséhez, hogy nem is vágyom másra. Ha most hirtelen nadrágot kellene vennem, egyrészt furcsán érezném magam, másrészt furcsán néznék is, illetve ennyi idő távlatából már azt sem tudom, milyen méretűt kellene vennem.

Nem tartom teljesen kizártnak, hogy egyszer eljöjjön az az idő, amikor megint nadrágot fogok viselni, de valószínűnek sem.
Egyúttal bátorítok minden nőtársamat, hogy gyakrabban vegyenek fel szoknyát, de idegenkedjenek tőle. Mindenki képes megtalálni az alakjához és a stílusához illő darabot, csak nyitott szemmel kell járni. És tényleg csodára képes.

A kozmetikumhasználatról

Gothság ide vagy oda, én is nőből vagyok. Mit jelent ez? Hiúságot, a vágyat arra, hogy szépek legyünk, hogy mások szépnek lássanak minket (jobb esetben, hogy mi is szépnek lássuk magunkat, de ez nagy általánosságban sehogy sem sikerül).

Vitán felül áll, hogy a szépségiparban erre építenek. Arra, hogy a nők képesen bármit, de tényleg bármit magukra kenni, mert elhiszik, hogy azzal eltűnnek a ráncok, az elszíneződések; hogy attól megfiatalodnak.

Tudjuk, hogy az idő múlása nem megállítható, és azt is tudjuk, hogy mindenkinek a genetikája határozza meg, hogy ez mennyire látszik kívülről. Valaki már 30 évesen őszül, másoknak még 60 évesen is csak világosabb a haja. Valakinél hamarabb jelentkeznek az első mimikai ráncok, valakinél később, kozmetikumhasználattól függetlenül. 

Mindannyian hallhattuk már ezeket a mondatokat: „Az alapozó/ez a sok kence öregíti a bőröd.”, „Én nem használtam soha semmit, mégis itt vagyok/mégse vagyok ilyen/olyan.”. Ezek abból adódnak, hogy figyelmen kívül hagyjuk a már említett egyéni adottságokat, illetve, hogy a ma árusított kozmetikumok is fejlettebb technológiával, kutatásokon alapulva készülnek. Amíg a régi alapozók valóban száríthatták és öregíthették a bőrt, a maiaknak sokszor tápláló funkciója is van. Ott van például a BB krém, ami alapozó és arcápoló is egyben.

Tanulmányaimat alapul véve: A kozmetikumok alapvető funkciója a bőr tisztítása, ápolása, védelme, és a kellemetlen testszag elfedése. Semmi csoda, csak amire mindenkinek szüksége van. Vannak ezen kívül olyan kozmetikumok is, amelyek bizonyos bőrhibák kezelésére szolgálnak – hisz nem mindenki olyan szerencsés, hogy hibátlan arcbőrrel rendelkezzen egész életében. Ha belegondolunk, ez utóbbiak vannak kevesebben.

Jómagam elég sok kozmetikumot használok a sminken kívül is. Hiszem azt, hogy a bőrápolást a lehető leghamarabb kell kezdeni – tizenévesen, amikor a pattanások először megrohamozzák az arcunkat. Semmi extra, csak tisztítás és hidratálás. Hiszem azt is, hogy a kozmetikumok nem megoldást, hanem segítséget jelentenek. De ehhez ismernünk kell a bőrtípusunkat is.

A tisztítást és a hidratálást tartom elengedhetetlennek, ha bőrápolásról van szó. A hidratálást elsősorban belülről kell végezni; ha nem iszunk eleget (nem, nem alkoholt), a legtutibbnak ígért arckrém sem fog segíteni. A tisztítás pedig azért fontos, mert a napközben a levegőből az arcunkra rakódott mindenféle szennyeződés eltömíti a pórusokat, ezáltal mitesszereket, pattanásokat hozva létre. Minél szennyezettebb a levegő ott, ahol élünk, ez annál kritikusabb. Olyan ajánlást is hallottam már, miszerint Budapesten legalább egy hidratálókrémet tegyünk reggel az arcunkra, de itt az alapozó sem ördögtől való. A szennyeződés így erre rakódik, nem közvetlenül a bőrünkre; este pedig úgyis lemossuk. Nem próbáltam, mert nem szeretem az alapozót, de nem tűnik butaságnak. Fontos viszont, hogy az alapozó alatt megfelelően hidratáljuk a bőrünket, így elkerüljük az esetleges szárító hatást.

A fentiek mindenkire vonatkoznak; nemcsak a nőkre, a férfiakra. Az, hogy ezeken kívül még mit használunk, nagyban függ az egyéni tényezőktől: például attól, hogy van-e valamilyen betegségünk, ami kihat a bőr, a haj és a köröm állapotára. Ha van, elsődlegesen ezt kell kezelni, s ha ezen a fronton minden rendben van, és még mindig igényel egy kis extra törődést a bőr/haj/köröm, akkor lehet a kozmetikumokhoz nyúlni. Fordítva nem érdemes, mert vagy semmilyen eredményt nem érünk el, vagy csak csekély változást fogunk látni. Bizonyos ételek és adalékanyagok is okozhatnak bőrproblémákat, főleg pattanásokat; érdemes azt is megfigyelni, van-e ilyen; az olajos magvak például lehetnek a probléma okozói. Ha pedig egészségesek vagyunk, örüljünk neki, mert itt már csak a bőrtípusunk határozza meg, hogy mire van még szükségünk.

Nekem személy szerint van olyan alapbetegségem, ami miatt sokat kell foglalkoznom a bőrömmel; hamarosan erről is fogok írni. Röviden most csak annyit mondok, hogy hormonális probléma, aminek az eredménye az alapvetően száraz bőr, töredezésre hajlamos haj és köröm, az arcom pedig időnként olyan, mintha ismét 13 éves lennék. A betegséget kezelik (nem itt lennék, ha nem kezelnék), a problémák mégis fennállnak.

A magam megsegítésére a következőket teszem, Avon tanácsadónőként az ő termékeikkel – most jön a reklám:

•          Arctisztítás reggel hideg vízzel, este micellás vízzel és habzó arctisztítóval. A micellás víz sajnos önmagában nem elég; tág pórusú a bőröm, ezért a „csak megtörlöm vele az arcomat” típusú lemosóknál egy fokkal mélyebb tisztítást igényel. – Avon Nutra Effects micellás víz (a simát preferálom, de néha csak olajosat kapok), és Avon Nutra Effects habzó arctisztító
•          Hidratálókrém: nappali és éjszakai krémet is használok (ez utóbbit ugyan az utóbbi két hónapban hanyagoltam, mert nem kaptam), a nappaliból télen és nyáron különbözőt; télen zsírosabbat, nyáron könnyebbet. – Avon Nutra Effects mattító nappali (nyáron) és éjszakai arckrém, Avon Nutra Effects Miracle Glow nappali arckrém (télen)
•          Heti egyszeri mélytisztítás testradírral, arcradírral, pakolással vagy lehúzható maszkkal. – Avon Naturals testradír, az arcradírral/pakolással még kísérletezek, mert nem sikerült megtalálni a megfelelőt; jelenleg az Avon Nutra Effects micellás arcradírt használom
•          Testápoló: ebből is van téli és nyári, az arckrémhez hasonlóan. – Avon Planet Spa Perfectly Purifying vagy Caribbean Escape testvaj (télen; attól függ, épp melyik kapható; mindkettő bevált), Avon Naturals testápoló (nyáron; mindig az az illat, amilyen testpermetem van hozzá)
•         Lábkrém és lábradír: sajnos örököltem a bőrkeményedéseket a nagy- és a kislábujjam alatt és a nagylábujjam oldalán; ezzel kevéssé tudok mit kezdeni, inkább az elfajulását igyekszem megállítani. Avon Footworks extra száraz lábra való lábkrémek és Avon Footworks agyagos pakolás (ezekből nincs állandó termékem, mindkettőből azt használom, amelyik éppen kapható; a pakolást vagy radírt hetente használom)
•          Körömágybőr-ápoló: ez butaságnak tűnik, nekem mégis sokat segít; a körmöm nagyon rossz állapotban volt mindig is, lakkozástól függetlenül, ezzel a krémmel (no meg szépségvitaminnal) sikerült rajta javítani  - most már töredezés nélkül is meg tud nőni, nem mellesleg a körömágyam sem szárad ki – Avon Nail Expert Restoring Cuticule Cream
•          Tápláló szérum a dekoltázs és a nyak bőrére: ez a hiúság tetőfoka; ezt a két részt sok nő kihagyja az ápolásból. Nos, én nem akarom. – Avon Planet Spa Fantastically Firming szérum
•          Hajvégápoló: A hajmosáskor használt balzsam mellett naponta használok egy mosást nem igénylő pakolás-sprayt. Az eredménye, hogy az éveken keresztül növésben megálltnak tűnő hajam mára derékig ér. – Avon Advanced Techniques regenetáló pakolás-spray
•          Szemkörnyék-ápoló: Azt mondják, ezt is érdemes minél hamarabb kezdeni, hogy a szarkalábak lehetőleg később jelenjenek meg. Ez is szimplán hiúság; először a szemem alatti karikák eltüntetésére használtam, amelyeken az alvás nem segített. – Avon Anew Clinical kétfázisú szemkörnyék-ápoló
•          Heti egy teljes kozmetikummentes nap: általában a szombat szokott ez lenni, vagy bármely olyan nap, amelyet kimozdulás nélkül töltök. Ilyenkor minden fent leírt terméket mellőzök

A reggeli rutinhoz hozzátartozik, hogy a naponta használt termékeket magamra kenjem; nagyjából öt percet vesz el az életemből, de hálás érte a bőröm – bár néha úgy tűnik, hogy az arcom nem mindig, de én tudom, milyen lenne, ha nem foglalkoznék vele.  Továbbá valószínűleg van még valamilyen belső probléma, amitől néha megjelennek a pattanások – valami étel- vagy adalékanyag lehet, amit el kellene hagynom, de még nem sikerült megfigyelnem, melyiket. Elég nagy a valószínűsége, hogy a csoki lesz az, ami elég fájdalmas, tekintve, hogy édesszájú vagyok.

A fentieken kívül időszakosan használok kézkrémet, ha télen nagyon kiszáradna, illetve hajformázáskor hővédő sprayt. Mindezek után jön még a smink, és korábban a körömlakk, amit már jó ideje mellőzök – nem tudatosan, csak elfelejtem.

Remélem, sikerült egy kis útmutatást adnom ezzel a bejegyzéssel azoknak, akik még nem foglalkoztak ezzel a témával. Akik pedig már igen: írjátok meg, nektek mi a bevált bőrápolási rutinotok!

Kategóriák a goth-on belül - avagy szükségesek-e a címkék?

Azt mondják, annyiféle goth van, ahányan a szubkultúra tagjainak valljuk magunkat. Tényleg így lenne? Van-e ennyi alcsoport? Amiről hallunk, mind létezik? Szükséges-e magunkat szubkultúrán belül is csoportokba rendezni? Jó az, ha még több címkét ragasztunk magunkra? Miért, vagy miért nem? A mai bejegyzésben ezeken a kérdéseken elmélkedem. Erősen szubjektív tartalom következik.

A fenti képet bizonyára sokan ismerik, régóta kering már a neten ebben a formában is, kibővítve is, szöveggel, anélkül, stb. Úgy tudom, az eredeti kép készítője pusztán viccből készítette, összeszedve az egyes alcsoportokra vonatkozó sztereotípiákat. Ma sokan ezeket szentírásnak veszik, és ezek alapján sorolják be magukat vagy másokat. Hogy szerintem ez mind létezik-e? Nem.

Azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy csak a trad, a romantic és a cyber létezik, mint kategória, mert ahogy a műfajokból is több lett az idők során, úgy a kategóriák is bővülhettek. Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy a kategóriákat az alapján hozzuk létre, hogy a sok-sok műfajból, amelyek a goth zene ernyője alá tartoznak, melyiket preferálja valaki, ne pedig az öltözködés alapján. Egy kedves barátnőm szavaival élve ugyanis gothok azért vagyunk, mert goth zenét hallgatunk.

Talán népszerűtlen leszek ezzel a kijelentésemmel, de a képen láthatók közül szerintem sok a mondvacsinált; két teljesen különböző szubkultúrát vonnak össze, amelyek vagy zeneileg ütik egymást, vagy abszolút más mondanivalója van, másért jött létre, más a célközönsége. Az ilyeneknél úgy érzem, hogy a tag nem igazán tudja eldönteni, hogy ide vagy oda tartozik/akar tartozni; nem köteleződött el igazán sem itt, sem ott, ezért innen is és onnan is kilóg egy kicsit. Ezért inkább leteszi a voksát a goth mellett, és hozzábiggyeszt egy jelzőt, amivel megkülönbözteti magát a többiektől.

Nézzük például az emo goth-ot. Az emo-t az én tinikoromban kapták fel, előtte sem nagyon hallottunk róla (én gyerekfejjel biztos nem), azóta pedig eltűnni látszik. A két szubkultúra közti ellentétet az alábbi South Park rész tudja a legjobban elmagyarázni, beszéljen hát helyettem a videó:

http://southparkreszek.com/17-evad/pozorok-hajnala/

Ugyan a goth és a grufti sem teljesen ugyanaz, ebben a tekintetben egy kalap alá vehetjük őket. A lényeg tehát az emo goth-tal kapcsolatban: döntsük már el, hogy (a videóból idézve) az egész világ van totál elb…va, vagy mi. A kettő együtt nem működőképes, nem fér össze. Saját magunk és az utunk keresésének időszakában semmi gond nincs azzal, ha ez is és az is tetszik, de szerencsésebb egy idő után valamelyik mellett letenni a voksunkat. Vagy, ha ezt nem akarjuk, inkább ne címkézzük fel magunkat; több embertől hallottam, olvastam már, hogy ő nem sorolja be magát sehova, és ezzel sincs a világon semmi baj. A címkéknek akkor van értelme, ha azonosak vagyunk vele.

Ugyanez a metalhead. A metalhead az – ahogy az elnevezés is mutatja – a metal zene rajongója (ami nem egyenlő a rockerrel sem), nem a goth egy változata. Szezon-fazon.

Ezeknek a szubkultúráknak a zenei háttere is elég messze áll egymástól, a preferencia valamikor el fog billenni egyik vagy másik irányba – és ezzel megint nem azt mondom, hogy a goth néhanapján nem hallgathat mást. A hangsúlyt a preferenciára helyezném. Nem kell elitistának lenni és csak Bauhaust vagy Siouxsie-t hallgatni naphosszat – ilyen is van, de a legtöbben hallgatunk mást is. Ahogy azt sokszor, sok helyen hangsúlyoztam már: a goth zene mellett, nem helyett.

Hasonló a helyzet nálam a steampunk goth-tal, vagy steamgoth-tal. A steampunk egy olyan, szerepjátékon alapuló szubkultúra, melynek képzelt világában a gőzgép a technológiai fejlődés csúcsa. Mi köze ennek a goth-hoz? Szerintem semmi, azon kívül, hogy az öltözködésük hasonló a romantic goth-okéhoz, csak barna. Zenei alapjáról nem tudok. Jobban belegondolva, ha a kettőnek egymást nem ütő aspektusai vannak, akár össze is mosható. Viszont ebben az esetben én inkább új szubkultúráról beszélnék, mint egyiknek vagy másiknak a kategóriájáról.

Ugyanígy nehezen értelmezhető számomra a fetish goth, mint olyan. Ez a BDSM- és a goth szubkultúra vegyítése lenne. A BDSM viszont teljes egészben független a zenétől, ez bizonyos szexuális preferenciát jelöl, amihez meg egyébként az utca emberének semmi köze nincs. Nem látom értelmét tehát annak, hogy külön kategóriát kapjon. Hallottunk már fetish metalheadről? Fetish rapperről? Ugye, nem? Akkor miért van fetish goth? Semmi értelme nincs.

Nem szerepel a képen a witchcraft goth, de azzal is hasonlóak az érzéseim. Ha a boszorkányság, a mágia, vagy bármilyen spirituális tevékenység része az életünknek, az általában a négy fal között történik, és független a zenei ízlésünktől. Megintcsak: nincs witchcraft metalhead vagy witchcraft rapper (ez utóbbi sokkal inkább azért, mert ehhez a témához nem is vonzódnak).  

A Baby Batet pedig szerintem nem külön kategória, hanem a szubkultúrával való ismerkedés első fázisa. Baby Bat az, aki érdeklődik a szubkultúra iránt, de még nem találta meg a saját stílusát, a neki tetsző zenei műfajokat, a megfelelő társaságot. Ebben a szakaszban lehetnek akár a már fent említett „emo goth” emberek és bizonyos metalheadek is. Én például metalheadből indultam néhány évvel ezelőtt.

Nem sorolnám fel a képről az összeset; a maradék nagyjából csak az öltözködés miatt különül el, és akár valamelyik nagyobb alá is besorolhatók. Például a victorian és a vampire a romantic egy-egy változata lehetne.

Szükséges-e ilyen szinten elkülöníteni a szubkultúra-tagokat? Ennyire szerintem nem. Nagy kategóriákat talán azért érdemes alkotni, hogy a kívülállók vagy a szubkultúrával épp csak ismerkedők könnyebben eligazodjanak; hogy lássák, nem csak egyféleképpen lehet csinálni. Ha viszont túl sok a címke, az megzavarhatja őket. Csak példaképpen, feleslegesnek találom új kategóriát létrehozni egy bizonyos előadó kedvelőinek.

Magamat nemes egyszerűséggel a romantic kategóriába sorolom.

Szükséges-e valamelyikbe tartozni? Nem. Az sem szükséges, hogy szubkultúrához tartozzunk, legyen szó bármelyikről. Nem gond, ha egyikbe vagy másikba nem illünk bele, mert valamelyik írott vagy íratlan szabállyal nem tudunk azonosulni. Lehetünk ettől szimpatizánsok, vagy alkothatunk egy újat.

Szubkultúrán belül vagy kívül, címkékkel vagy anélkül; a lényeg: találjuk meg önmagunkat! S ha ez megvan, a többi már jönni fog magától.

Miért viselek fűzőt?

Kevés olyan hölgyet ismerek szubkultúrán belül, aki ne élne-halna a fűzőkért. A legtöbben, ha nem is minden nap, de eseményeken, fotózásokon előszeretettel viseljük. Miért? Mert különleges. Mert megosztó. Mert gyönyörű. Mert nőies. Mert jól kombinálható. Mert segít egyenesen tartani a hátat. És nem utolsósorban: mert formáz!

Ezt a ruhadarabot mindenki ismeri, aki egyszer is látott viktoriánus korban játszódó filmet, vagy jártas a régebbi korok divatjában. A többség nincs túl jó véleménnyel róla: egészségtelen, kényelmetlen, stb. Talán azt nem is tudják, hogy a mai kor fűzőinek nem egészen ugyanaz a funkciója, mint az őseiknek.

Ma már ezt a ruhadarabot nem fehérneműként, hanem önálló felsőként, vagy a blúz kiegészítőjeként viseljük. Ez részben a fűző kialakításától, részben egyéni döntésünktől függ. A teljes alakos fűzőket hordhatjuk önmagukban (még melltartó sem kell hozzá), hidegebb időben, vagy ha nem szeretnénk láttatni a vállunkat, hátunkat, akkor boleróval, illetve bármilyen blúz fölé is felvehetjük. A derékfűzőket, melyek mell alatt végződnek (vagy kezdődnek, attól függ, melyik irányból nézzük), szinte csak valamilyen másik felsőrész felett viseljük. Én legalábbis. Vannak viszont nálam merészebbek is, akik például csak szegecses melltartót, vagy egy necc felsőt (és fekete melltartót) vesznek felülre. Fesztiválon simán elfér ez is, de aki a hétköznapokban jelenik meg így, annak is egészségére.

Egyénileg változik, hogy ki mennyire szereti karcsúsításra használni a fűzőjét, és persze típustól is függ, hogy az adott darabbal milyen mértékben lehet ezt megtenni. Műanyag merevítőkkel rendelkező fűzővel kevésbé, acélmerevítőssel számottevően lehet a derekat formázni. Akár kicsit húzzuk meg, akár nagyon, a homokóra alakot biztosítja annak is, akinek a genetika nem ilyet adott. Az ún. waist training lényege pedig pontosan az, hogy fokozatosan egyre szorosabb befűzést alkalmazunk, ami a derék karcsúsodását (extrém esetben deformitásokat) eredményezi. Fontos, hogy túlzásokba ne essünk, és az egészségünket ne veszélyeztessük csak azért, hogy a vékonyabb derekat magunkénak tudhassuk!

Személy szerint én nem szeretem a saját derékméretemnél szorosabbra húzni; a kezem mindig aláfér, ahogy ezt demonstrálni is szoktam. Egyrészt fáj, másrészt azon szerencsések közé tartozom, akik az arányaikat tekintve közelítenek a 90-60-90-hez (habár én mindhárom számot felülről súrolom). Kérdezhetitek, hogy akkor minek nekem fűző. Hát azért, mert hiába a homokóra alak, ha alacsonyra nőttem, és bár vékony, de rövid derekat kaptam, ami nagyon könnyen el tud veszni a nem megfelelő öltözékben. A fűző segít abban, hogy hosszabbnak láttassa a derekamat, ezáltal kiemelje azt, amit a természet egyébként megoldott. Elég lenne egy megfelelően elhelyezett öv is, viszont az nem takarja a számomra problémás részeket (az alhasamat), a fűző viszont igen. Plusz, ahogy már fentebb is említettem, segít egyenesen tartani a hátamat, ami nekem a gerincferdülés miatt is jó, és azért is, mert nélküle hajlamos vagyok a hanyag tartásra. Természetesen az erősítő tornát és a gyógyfűzőt nem helyettesíti azok esetében, akiknek ezek valamelyikére szükségük van.

Hogy kapok benne levegőt? Hogy tudok benne enni? Lehajolni, cipőt kötni? A válasz: egyszerűen. Megszoktam, megtanultam.  Minél többször viseli az ember lánya, annál kevésbé lesz fontos a fűző és a cipő felvételének sorrendje. Énekelni is megtanultam benne, ami speciálisabb légzést igényel. Az egyetem alatt és az első munkás évemben szinte minden nap viseltem fűzőt. Derékfűzőkből egy kisebb gyűjteményem van már, és tavaly beszereztem az első teljes alakos acélmerevítős darabot is. Az utóbbi időben, ahogy megszaporodtak az énekes napjaim, ezen a szokásomon lazítottam. Kóruspróbára és magánénekre már inkább fűző nélkül megyek – ugyan megtanultam, hogyan lélegezzek megfelelően akkor is, ha rajtam van, egyszerűbb, ha nincs. Nagyobb étkezéseknél szintén előnyösebb. J

Végezetül álljon itt néhány kép rólam, hogy lássátok, nem olyan borzasztó ruhadarab ez. A képeket korábbi bejegyzésekben, egyéb felületeken már láthattátok.

Kipróbáltam - Pupa Vamp! Compact Duo 007 paletta

Blogger pályafutásom elején említettem már, hogy kedvelem a Pupa Milano sminktermékeket; azóta törzsvásárló lettem, ami különböző kedvezményekre jogosít fel. Ilyen például a születésnapi kedvezmény: az ember lánya a születésnapja hetében két tetszőleges terméket vásárolhat meg féláron. Egy kétrészes szemhéjpúdert (ha úgy tetszik, mini palettát) már korábban kinéztem, de az eredeti áron nem szívesen hoztam volna el, ezért úgy döntöttem, megvárom a születésnapi 50%-ot, és ha még meglesz, megveszem. Megvolt. A Pupa Mammutban elhelyezkedő üzletébe látogattam el, aznap épp ez esett útba.

A kérdéses termék a Pupa Vamp! kollekciójának része, ezen belül a Compact Duo paletták egyike. Kódja a 007-es. Egy matt és egy csillámos fekete szemhéjport tartalmaz, ez utóbbi a képen szürkének látszik, de valójában nem az.

A csillámos szemhéjpúder miatt ezt a palettát különleges alkalmakra szánom; fellépésekre, jelentősebb eseményekre. Az első alkalom, amikor teszteltem, a Schattenwelt fesztivál volt. Nem csináltam nagy csodát, csak egymás mellé tettem a matt és a csillámos fekete szemhéjpúdert és középen összedolgoztam, majd jöttek az elmaradhatatlan tusvonalak és a pontsor. Az eredmény így nézett ki:

Természetesen nem csak a la nature tettem fel, alá a már jól bevált avonos primer (magyarul szemhéjpúderalapnak nevezték el) került, végezetül pedig a szintén avonos Magix fixálóspray-jel fújtam le, majd imádkoztam, hogy legalább éjfélig bírja ki.

Nem kellett csalódnom; a sminket délelőtt 10 óra környékén készítettem el, 12 óra múlva egy kevés összefolyást láttam, ekkor még nem nyúltam hozzá. A koncertek végeztével, hajnali 1 után néztem meg újra, ekkorra már jelentősebben gyűrődött. Messze volt még a reggel (és az otthonom is), ezért ekkor megigazítottam. Hazatérve (ez másnap reggel fél 10-kor volt) már tényleg csak a romjait láttam a tükörben. Mindenesetre jól kitartott; azt persze nem vártam el, hogy közel 24 órán át tartson sérülés és összefolyás nélkül.

Ugyanezt a sminket további két alkalommal készítettem még el, ekkor is azt tapasztaltam, hogy 10-12 óráig tartja a reggeli állapotot attól függően, hogy a fixálás hogy sikerült.

Nagyon elégedett vagyok a termék pigmentáltságával és a tartósságával is. A Pupa sminktermékek ár-érték aránya tehát még mindig az egyik legjobb, főleg úgy, ha az ember lánya akciósan juthat hozzájuk.

Nem a márka teszi a goth-ot

Az öltözködés fontos elem az életünkben, ruházatunk ugyanis sok mindent elárul rólunk; megmutathatjuk vele tudatosan is, kik vagyunk, de akaratunkon kívül is leolvashatók rólunk bizonyos jegyek. A különböző szubkultúráknál a ruha még inkább az önkifejezést szolgálja, épp ezért szinte mindegyiknél felfedezhetők jellegzetességek: a rappereknél a lógó ülepű nadrág, hosszú póló és baseball (vagy ahhoz hasonló) sapka hátrafelé álló ellenzővel, a rockereknél és metalosoknál az acélbetétes bakancs és a zenekaros pólók, a gothoknál pedig a további típusoktól függően a necc felsők, kesztyűk és harisnyák, csipkével díszített, vagy abból készült ruhadarabok, a fűzők, csak hogy a legáltalánosabbakat említsem.

Utóbbira a ruhaipar egy komplett ága épült fel: egymást váltják a különböző márkák és webshopjaik, akiktől ruhákat, cipőket, kiegészítőket rendelhetünk. Ilyen például a Punkrave, a Draculaclothing, The Gothic Shop, a Hellbunny, a Poizen Industries, a Moonmaiden, a Sinister, a Restyle és a Killstar, és még rajtuk kívül rengetegen vannak, akikről nem is hallottam. Vannak köztük viszonteladók, és saját készítésű termékeket forgalmazók is, az árak pedig a „kicsit még gyűjtök rá”-tól a „majd egy másik életben lesz ilyenem”-ig terjednek. Aki megengedheti magának, az él is a lehetőséggel, hogy ezektől a készítőktől vásároljon. Ezzel nincs is semmi gond. Azzal véleményem szerint már sokkal inkább van, ha a szubkultúra azt kezdi sugallni a tagjainak, hogy nem a közösségbe valók, ha nincsenek ilyen ruháik.

A goth-ot viszont nem a márka teszi. Nem attól lesz valaki trú, vagy még trúbb, mert az egész ruhatára az említett webshopokban kapható darabokból áll, és senki sem kevesebb attól, hogy turkálóból, másodkézből, AliExpresszről vagy az eBay-ről szerzi be a ruháit. Minőségben lehet, hogy egy eBay-es szoknya gyengébb, mint egy draculaclothingos, a turkálóhoz pedig szerencse is kell, továbbá ott van az a körülmény is, hogy az embernek van-e lehetősége és igénye arra, hogy drága ruhákat viseljen. Ha valakinek olyan a munkája, ahol dress code van, vigyázni kellene a ruhára (vagy nem tud vigyázni a ruhára), és csak a szabadnapokon tudja vállalni a szubkultúrába tartozását, akkor az égvilágon semmi értelme nincs annak, hogy felhalmozzon egy rakás fűzőt, csipke felsőt, vagy abroncsos szoknyát.

Azért pedig főleg nem szabad kisebbségi érzést kelteni senkiben, mert nem engedheti meg magának a márkás holmikat. Turkálókban (főleg a vidékiekben) igazi kincseket lehet találni, ha az ember kitartó, ha pedig van hozzá tehetsége, maga is elkészítheti álmai darabjait egy kis átalakítással.

Én magam valahol középtájon vagyok; rendeltem már a fentiek némelyikétől, de vannak másodkézből származó és eBay-es és nagyon régi ruhadarabjaim is, utóbbiakból olyan is van, amely nem kifejezetten goth stílusú, de igyekszem úgy kombinálni, hogy a végeredmény az legyen. Kevésbé lennék goth ezek miatt? Nem hinném, ahogy azt sem, hogy a megengedhető márkás dolgokból összeállított öltözék minden esetben messze túlszárnyalja a nem márkás dolgokból összeállítottat. Ennek szemléltetésére álljon itt néhány kép, melyek a közelmúltból ismerősek lehetnek.

A fenti két képen két márkát viselek: a blúz a Punkrave-től, a szoknya a Moonmaiden Gothic Clothing-tól van.

Éles kontrasztként: a szoknya idén lesz tíz éves, a mídert pedig egy használtcikk-kereskedőnél találtam, egy Mátyás királyért hoztam el. A bolerót a New Yorkerben vettem, amikor még jobb minőségű árukat kínáltak. Ugye, hogy nem olyan nagy a különbség?

Itt egy Draculaclothing-blúz van rajtam, egy Burleska-fűzővel (ez utóbbit ajándékba kaptam egy volt kolléganőmtől), a szoknyát egy csoportban vettem másodkézből.

Ennél a két összeállításnál a fűzők származnak a Draculaclothing-tól, a szoknya és a felső turis mindkét esetben.

Még egy vegyes összeállítás: szoknya és fűző: Draculaclothing, blúz: egy soproni turkáló.

A képen szereplő darabok közül a cipő volt a legdrágább.

A bal oldali képen csak a kesztyű webshopos: Fantasmagoria, a szoknyát eBay-ről rendeltem, a blúz pedig egy Hellbunny-kópia, varrónő készítette. A jobb oldalin a fűző draculaclothingos, a szoknya a már említett tíz éves darab, a felső pedig egy szintén sokéves, nem is emlékszem, honnan van.

Általában márkás ruhát márkással, nem márkásat pedig nem márkással párosítok, de ha az összkép megkívánja, eltérek ettől. Az pedig valahol jó érzéssel tölt el, ha olyan napon dicsérik meg a szerelésemet, amikor egyetlen drága darabot sem tartalmaz. Mert néha a kevesebb tényleg több. Nektek melyik összeállítás tetszett a legjobban? 

Kipróbáltam - A mosható arctisztító korong

Igyekszem környezettudatosan élni a mindennapjaimat, ahogy ezt már korábbról is tudhatjátok. A műanyagmentes júliussal fogalmazódott meg bennem a vattakorongok lecserélése valami mosható alternatívára.

Ezekből naponta legalább négyet használtam el; reggel egyet a szemsmink készítésekor lehullott szemhéjpor eltávolítására, este kettőt a smink lemosásához, mindkét szemre egyet-egyet, az utolsóra pedig a micellás arctisztítóból öntöttem. Plusz egyre volt szükségem, ha egy tartósabb rúzst választottam aznapra, illetve hetente egyszer a körömlakk eltávolításához is legalább még kettőre, de inkább háromra-négyre. Egy idő után zavarni kezdett, hogy vészesen gyorsan fogynak a korongok, és bár háromszáz forint nem nagy összeg, sok kicsi sokra megy alapon észrevehető mértékben tudja kurtítani a pénztárcát. A sminkelést nem szeretném elhagyni, ezért elhatároztam, hogy mosható korongokat fogok vásárolni.

Mostanában népszerű az egyszer használatos termékek mosható változatokra való cseréje, mint például betétek, pelenkák, vagy akár a zsebkendő, de ide tartoznak a sminklemosó korongok is. Több környezetbarát webshopban is láttam már, és olyan is akad, aki ez utóbbiakat magának készíti el. A webshopos termékeket drágának találtam, annyira ügyes pedig nem vagyok, hogy magamnak készítsem el a korongokat (persze, biztosan nem nagy ügy, de amennyire nekem nincs kézügyességem…). A már említetteken kívül a Müllerben is találkoztam mosható koronggal, de azt is drágának találtam, így egyre csak halogattam akár ennek, akár a webshopos terméknek a megvásárlását.

Egyszer aztán – ahogy mondani szoktam – felidegesítettem magam, és azt mondtam, nem érdekel, megveszem és kipróbálom. Ha nem jó, így jártam. A Müllerben kapható terméket, a faceez arctisztító korongjait választottam. Nem olcsó, körülbelül egy Széchenyi István.

Mivel a csomagolás nem átlátszó, fogalmam sem volt, mekkora korongok vannak benne, és különösebben nem is tapogattam, hogy ezt kitaláljam, így meglepődtem, hogy milyen nagyok. Azon még inkább, hogy milyen puhák. A kevésbé tartós, gyengébb minőségű sminket tiszta vízzel is lehozza, én a biztonság kedvéért a micellás vízből teszek rá egy keveset. Minden használat után ki kell mosni vagy tiszta, vagy enyhén szappanos vízzel. A sötétebb színek tiszta vízzel nem jönnek ki, ezért ahhoz kell a szappan, de ha csak az esti arctisztítás után maradt foltot akarom eltávolítani, ahhoz elég a tiszta víz is. Ha nagyon elhasználódott a korong, 60 °C-on mosógépben mosható, ezt a csomagoláson leírtak szerint kétszáz alkalommal tehetjük meg. Nagyjából egy hónapja használom őket, egyik nap egyiket, másnap a másikat, így van idejük rendesen megszáradni; az egy hónap alatt még nem kényszerültek mosógépbe, ami annyit jelent, hogy valóban tartós alternatívának tűnnek a vatta korongok helyett. A szappanos víztől egyelőre nem csökkent a puhaságuk, valószínűleg idővel fog.

Nagyon elégedett vagyok a vásárlással; tíz csomag vattakorong nagyjából ugyanennyibe kerül, a nagyobb csomagokban 90-100 darab lehet, ami ötösével való használat esetén egy hónapig sem elég. Az ár tehát egy év alatt megtérül, abban pedig biztos vagyok, hogy a faceez korongok ennél tovább ki fognak tartani.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné az eldobható arctisztító eszközeit moshatóra váltani.

Sajnálatos módon a vattakorongot mégsem tudom teljesen kiiktatni, mert a körömlakkot sem szeretném elhagyni, ennél pedig kis utánajárással megtudtam, hogy nincs mosható alternatíva. Így hát annyit tudok tenni, hogy nagyobb vattalapokat veszek, amelyekből akár egy is elég a lakk eltávolításához mind a húsz körmömről. Talán apróság, de már ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy kevesebb szemét keletkezzen olyan használati tárgyakból, amelyek tulajdonképpen nem számítanak létszükségletnek.

Tévhitek a goth szubkultúráról - A zene

Néhány hete, egy szombati napon, melyen délután vidékre utaztunk, és emiatt a nem főzés mellett döntöttem, a Nyugati aluljáróban levő Noodlemix-nél ebédeltem. Magamhoz képest szolidan öltöztem: fekete tüll ruha, fekete magas sarkú, csipke choker a nyakamon, a smink is csak egy piros szemhéjpúderből, a szokásos tusvonalakból és pontsorból és egy piros rúzsból állt. Se fűző, se nagy szoknya, igazán semmi különleges. Kikértem a mangós csirkémet; miközben készítette, a kiszolgáló srác megkérdezte tőlem:

„- Te vámpír vagy?”

Az elmúlt időszakban sokszor belefutottam ebbe a kérdésbe, így szokásommá vált helyeselni, és figyelni a hitükben meghagyott emberek reakcióit. Így itt is azt feleltem,

„- Hát persze!”.

 Válaszomra reagálva elkezdte mesélni, hogy neki vannak ismerősei, akik tényleg annak gondolják magukat, foguk is van és valami szektába járnak. Gondoltam, nem idegesítem tovább, ezért annyi mondtam:

„- Nem, semmi ilyesmi, csak goth vagyok.”

-„Akkor a Nightwish-t biztos szereted.”

Ezt egy rövid felvilágosítás követte arról, hogy az említett zenekar nem gothic metal, és egyáltalán nem tartozik a goth zenék közé. Pedig ő így tudta. Rosszul tudta. És vele együtt még nagyon sok ember rosszul tudja.

Kezdetben én sem voltam képben, melyek is a goth zenék. A Nightwish-t valóban szeretem, (ezt a srácnak nem mondtam meg, mivel nem akartam tovább bonyolítani a helyzetet), nagyon régóta, a kedvenc nem goth zenekarom. Viszont amíg csak őket, és a metal zene sokféle alműfaját hallgattam, nem neveztem magam goth-nak. Egy volt gimis osztálytársam igen, de nemigen reagáltam erre, hadd mondja, én metalos vagyok, és kész. Egyszer aztán szöget ütött a fejembe, hogy miért is mondja, és utána néztem, kik is a goth-ok. A különböző külföldi oldalakról összeszedett infók alapján stimmelt is a dolog, magát a zenét kivéve. (Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt egy link, ahol ezeket leírják. A Wikipediát nem szeretem referenciának használni, de a zenék tekintetében az is jó.) Azóta már tudom, hogy ennek is van neve: sötét dolgok iránt vonzódó, a mások által furcsának, bizarrnak gondolt dolgok szeretete, ezekben meglátni a szépet, plusz azok a külsőségek és belső tulajdonságok, amelyeket manapság a goth-oknak tulajdonítunk, csak a zene más: ezek a darkok. (Természetesen a leírás nem teljesen pontos, csak az egyszerűség, és azok kedvéért írom így, akik egyáltalán nem ismerik ezeket a szubkultúrákat).

Ha viszont már elkezdtem kutatni, úgy döntöttem, rendesen fogom csinálni, és felkutatok néhány zenekart, előadót, műfajt, akiket és amiket a cikkek említettek, hogy lássam, tetszik-e. Akkor már azt éreztem, (ahogy a cikkek is ezt sugallták), ha goth-nak akarom nevezni magam, fontos, hogy a zenei oldal is a helyén legyen. Ha a talált zene nem tetszik, maradok a metalos megnevezésnél, és legfeljebb azt mondom, szimpatizáns vagyok. Végül tetszettek a zenék. Ezután nem sokkal, a gólyatáborba írt bemutatkozó levelemben írtam le először: Egy goth lány vagyok. Ennek 6 éve (te jó ég…).

Sajnos a fenti beszélgetést időhiány miatt nem folytathattam tovább, de általában ilyenkor a rend kedvéért el szoktam mondani, hogy ha a Nightwish nem, akkor mégis mi számít goth zenének. Fordítva sem szeretem azt, hogy ha valamit rosszul tudok, és ezt közlik velem, nem javítanak ki, nem mondják meg, hogy mi a helyes verzió. (Például, ha a metamizol nem NSAID, akkor micsoda.)

Ha teljesen laikussal állok szemben, azt szoktam mondani, hogy a goth zene olyasmi, mint a Depeche Mode. Ez szokott működni, őket nagyjából mindenki tudja hova tenni; kik ők, milyen hangzással. Tudom, hogy ez sem pontos, mert úgy tudom, hogy a Depeche Mode sem feltétlenül sorolható ide erősítsen vagy cáfoljon meg, aki ezt jobban tudja!), épp ezért mondom, hogy arra hasonlít.

Ha úgy gondolom, hogy a beszélgetőpartner egy kicsit jobban ismerheti a műfajt, annak azt mondom, hogy goth zene például a The Cure. Ha látom, hogy célba ért, akkor sorolom a régi nagy neveket: Bauhaus, Sisters of Mercy, Siouxsie and the Banshees, Joy Division, stb. Ha bármelyik mond valamit, jó, ha nem, az sem baj, én tisztába tettem a dolgokat, ha neki van kedve, utána néz, ha nincs, akkor nem. Ha egyszer megint a nyugati Noodlemix-nél ebédelek, és az a srác szolgál ki, és lesz rá időm, ezeket neki is el fogom mesélni.

A műfajról legegyszerűbben azt lehet mondani, hogy minden ide tartozik, ami a postpunk-ból alakult ki: a gothic rock, a darkwave, az industrial, az EBM, ethereal wave, deathrock, a teljesség igénye nélkül. A fent említett zenekarok mind ezen műfajok valamelyikét képviselik. A műfajokhoz bevallom, hogy kevéssé értek, ezért általában elhiszem a YouTube-nak, hogy ha valamit goth rock-nak jelöl, akkor az az is. Ha pedig kétségeim támadnak a hangzást illetően, van kit kérdezzek.

Ha valaki rákeres a fenti előadókra, és nem tetszenek neki a hallottak, akkor sem kell megijedni, rengeteg új előadó is van a műfajban. Ahogy szoktam mondani, az én ’94-es fülemben a ’78-as Bauhaus nem annyira felel meg, azért inkább az én születési éveim körüli zenekarokat keresem. Az elitisták, akik szerint csak a régiek az igaziak, ezen most felhördülhetnek. A jelenség más szubkultúrák és más műfajok esetében is megfigyelhető (Nem is vagy te rocker/metalos, ha nem szereted a Kalapácsot/Moby Dicket/Metallicát/Scorpionst/akármelyik nagy öreget ide tehetném). Nem értek egyet vele, mivel a technológia fejlődésével sok minden változik, és ha a műfaj követelményeinek megfelel valami, akkor oda tartozik, ha új, ha régi.

Ez alapján felmerül a goth(ic) metal elfogadása vagy el nem fogadása goth zeneként. Vegyes véleményeket olvastam; valaki elfogadja, valaki nem. Én a magam részéről nem döntöttem még; a fenti gondolatmenetet alapul véve, és azt, hogy ha a goth(ic) rock a postpunkból jön, a goth(ic) metal pedig a goth(ic) rock-ból, akkor tulajdonképpen a goth(ic) metal is a postpunk gyereke, vagyis inkább unokája, kerülő úton abból származik, tehát miért is ne lehetne elfogadható. Ha viszont azokra a zenekarokra gondolok, akiket ide sorolnak, pl Within Temptation, Lacuna Coil, akkor viszont azt mondom, hogy mégse stimmel, és inkább a nemre szavaznék.

Végezetül mutatok néhány példát a régi és új előadókra. Én nem vagyok elitista, és nem mondom, hogy csak ezeket az előadókat szerető emberek lehetnek a goth-ok. Ez csak egy iránymutatás akar lenni, amin elindulva mindenki megtalálhatja a neki tetsző előadókat, akik mellett aztán a komolyzenétől a rapig tényeg bármi megfér. A hangsúly itt van: mellett. Nem helyett.

Bauhaus - Bela Lugosi's Dead

https://www.youtube.com/watch?v=OKRJfIPiJGY

Sisters of Mercy - No time to cry

https://www.youtube.com/watch?v=sZs0VDI-CxM

Siouxsie and the Banshees - Face to face

https://www.youtube.com/watch?v=zpaqBXc5MTk

London after midnight - Psycho Magnet

https://www.youtube.com/watch?v=9AGXvGWQSDk

Nine Inch Nails - The downward spiral (ez egy album)

https://www.youtube.com/watch?v=HszFWq5_4yo&t=1200s

The Awakening - Dark romantics

https://www.youtube.com/watch?v=-s7XDmMxn1Y

Lacrimosa - Copycat

https://www.youtube.com/watch?v=a1f0nXqWqyI

Blutengel - Morningstar

https://www.youtube.com/watch?v=GKKe3C0D70U

Ezt hallgattam írás közben: Lacrimosa – Elodia album