Élményt ajándékoztam karácsonyra

A családomnál mindig is nagy hagyománya volt a karácsonynak. Én magam ugyan a napfordulót ünneplem, s igyekszem ehhez egy saját hagyományt kialakítani, de tisztelem a régi családi hagyományt is.

A karácsonyhoz jó ideje hozzátartozik az ajándékozás is családon belül, ebből mi sem maradtunk ki. Amíg gyerekek voltunk, az ajándékokat csak kaptuk, amióta nekem és az öcsémnek is van saját keresete, már adunk is – a szüleinknek, egymásnak, és természetesen a párommal is ajándékozzuk egymást.

Az ajándékok kiválasztása és az azzal járó stressz sokaknak ismerős lehet; valakit könnyű ajándékozni, de biztosan mindenkinek van olyan hozzátartozója, akinél ez minden évben gondot okoz. Az idei ajándékozás nálam rendhagyónak számít, ugyanis az eddigiektől eltérő ajándékokat adtam.

Úgy döntöttem, akinek csak lehet, élményt fogok adni. Így az ajándékul szánt könyvek közé koncertjegy és rally tesztvezetés is került. Én boldog voltam, mert ezeket egyszerű megrendelni és kiszállíttatni, csomagolni sem kell, legfeljebb egy díszborítékba, és nagy helyet sem foglal, ha el kell vinni őket a családtagoknak. A családtagok pedig azért voltak boldogok, mert az érdeklődésüknek megfelelő ajándékot kaptak, ezen belül olyat, amit biztosan tudnak hasznosítani. Fizikai formában ugyan nem feltétlenül marad meg, mert a jegy elveszik, de fotókat lehet készíteni az eseményről, amelyre azt kapták.

A döntésemhez az vezetett, hogy meguntam az olyan tárgyak keresgélését, amelyeket a családtagjaim használni tudnak és fognak is. Nem szeretek haszontalan ajándékot adni, és egy idő után egyre nehezebb olyat találni, ami hasznos is, és még nem rendelkezik vele az adott családtag. Az élmény ebből a szempontból is jobb. Az élménypláza és a feldobox honlapjai tele vannak jobbnál jobb lehetőségekkel, és a pénztárcánk terhelhetőségének megfelelően választhatunk a különböző belépőjegyek, szállások és egyéb élmények közül. Az egyetlen hátránya a bőség zavara; ez is jó lenne neki, az is érdekelné, amaz is… De vannak születésnapok, évfordulók, egyéb alkalmak is, amelyekre ugyanúgy jók lehetnek. A kuponok, jegyek ugyan korlátozott érvényességűek, de általában szűk egy éven belül kell elhasználni őket, az időpontot egyénileg lehet eldönteni és egyeztetni.

Ezúton arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, ajándékozzon élményt! Kevesebb stressz, nagyobb öröm. J

Novemberi karácsony

Eljött a november, hűvösebbre fordult az idő, megérkezett az igazi őszre jellemző eső. Bekapcsoltuk a fűtést, felvettük a melegebb ruhákat, átállítottuk az órát. Reggel sötét van, ahogy útra kelünk az iskolába vagy munkába, és akkor is sötét van, amikor hazafelé tartunk. Visszafordíthatatlanul közeleg a tél. Ezt láthatjuk a boltokban megjelenő karácsonyi díszekről, karácsonyfák... Mi van??? 

Igen, sajnos ez a valóság. Akár a plázába, akár egy szupermarketbe térünk be a napi vagy a heti bevásárlást intézni, lépten-nyomon abba botlunk bele, hogy közeleg a karácsony. A kereskedelem segítőkészen emlékeztet, hogy itt az ideje az ünnepekre gondolni, kitalálni, melyik szerettünknek mit veszünk majd, hogyan dekoráljuk ki a házat, milyen ételeket és édességeket készítsünk majd. Ez még normális is lenne. December elején, amikor már Joulupukki is visszarepült Lappföldre, miután tiszteletét tette nálunk is Mikulás napjának kedvéért. Jó, vegyük bele, hogy van olyan is, hogy advent, ami még ez előtt van, de az is legelőbb november végén. Most viszont november eleje van. 

Még le sem csengett a Halloween>Mindenszentek>Halottak napja (ki melyiket tartja), sőt, még el sem érkezett igazából, néhány üzlet máris lecserélte a tökfaragó készleteket és a művért piros gömbökre, csillivilli girlandokra, mikulássapkás figurákra. Egy héttel később karácsonyfákat állítottak fel a bevásárló központok folyosóin. Egy-egy helyen karácsonyi zenéket játszanak a boltban, másutt emlékeztető reklámok vannak az ajándékok megvásárlását illetően. Ma pedig a metróból a sötét villamosmegállóba feljövet egy világító Boldog Karácsonyt! feliratra lettem figyelmes. Ismét átfutott az agyamon, hogy vajon lemaradtam-e valamiről, de aztán eszembe jutott, hogy csak a héten volt a születésnapom, és még a tetoválás sincs rajtam, ami november közepén fog elkészülni. Tehát nem aludtam át az elmúlt egy hónapot, mert az az egy hónap még nem is múlt el!

Értem én: kereskedelem. Hallottam arról is, hogy ha korábban kiteszik a karácsonyi dolgokat az üzletekben, nagyobb a forgalom, és többen veszik meg őket így, mint közvetlenül előtte. De kérdem én, megéri ezt ennyivel előbb? Az én munkahelyemen is kint vannak már, de még egy embert se láttam, aki karácsonyi díszt vett volna. De lehet, hogy csak akkor jöttek, amikor én nem voltam bent, ezt nem tudom. Olyannal találkoztam, aki egy akció miatt most vette meg azt a játékot a kisgyerekének, amit karácsonyra szán. Na de ha ez az akció két hét múlva lenne, akkor két hét múlva vette volna meg, ugyancsak karácsonyra. Véleményem szerint ez a korai karácsonyozás több embert idegesít, mint amennyit vonz. Igen, sok mindent olcsóbban kapnak meg most, mint karácsony hetében. Ezt viszont vagy nem tudják, vagy már egyszerűen mindenkit a hideg ráz a gondolattól, hogy ezzel kell foglalkoznia novemberben, ezért igyekszik inkább nem is gondolni rá és messze elkerüli azokat a polcokat, amin a csillogó gömbök és csúcsdíszek sorakoznak. 

Jó-e az, hogy akkor, amikor még a hónak híre-hamva sincs, az ember karácsonyi hangulaténak meg még inkább, ennyire az arcunkba tolják a közelgő, de még elég távol levő ünnepet? Én azt mondom, hogy nem. Elveszik az egésznek a varázsa, a várakozás izgalma, a meghittség érzése. Ezek helyét átveszi a frusztráció, a kellemes ünnep nyűgös ünneppé alakul át, amin mindenki csak túl akar lenni, mint egy rossz napon az iskolában vagy a munkahelyen. Ráadásul, ha a megfigyelésem nem csal, egyre korábbi időpontban kezdik. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban is így lett volna. Az adventi koszorún kívül semmit nem láttam a várakozásból. Most pedig afelé haladunk, hogy le sem kell szedni a díszeket az ablakból, a kivágott fák helyét felváltják az élők vagy a műfenyők, és egész évben feldíszítve állnak majd az otthonunkban. Mert nem lesz már értéke.