Tudom, kicsit eltűntem
mostanában. Nem is kicsit, nagyon. Volt egy listám, még az év elején. Itt van. Dolgoztam rajta, nem keveset. Tudom, azt
is írtam, hogy többet szeretnék blogolni. Csak azzal nem számoltam, hogy a
többi pont teljesítése éppen ennek a rovására fog menni. Most már itt vagyok,
egy kicsit szusszanok és mesélek.
Megfogadtam, hogy idén már tényleg tényleg tényleg
elmegyek oroszból nyelvvizsgázni. Az egyik január végi órán felvetette a
tanárnőm, hogy márciusban és áprilisban lesz vizsga, ha gondolom, már
márciusban elmehetek. Meglepődtem, hogy így gondolja, én egyáltalán nem éreztem
azt, hogy olyan szinten lennék, hogy alig egy hónap múlva abszolválni tudjam a vizsgát.
Azt mondtam, majd kitalálom. Pár napom volt gondolkozni, mivel a márciusi
időpontra február elején kellett jelentkezni. Végül arra jutottam, hogy
tulajdonképpen alig néhány téma maradt, amivel nem foglalkoztunk, és ebből
kettő olyan, aminek a szókincse egyedül az én utánajárásomon múlik, illetve,
arra, hogy ha akarom, bármilyen húzott témába bele tudok illeszteni valamit,
amiről tudok beszélni. Az írásbelitől nem féltem; az Origo vizsgánál
engedélyezett a szótár használata, a szövegértéssel és a fordítással sosem volt
gondom, levelet pedig rengeteget írtam. Úgy döntöttem, megpróbálkozom a
márciusi vizsgával. Így aztán a következő hónapra mindent eldobtam, ami nem az
orosz nyelvről szólt. Nem mentem szinte sehova, mindennek és mindenkinek azt
ígértem, majd a vizsga után elérhető leszek.
Az egy hónap alatt eléggé hullámzóan vélekedtem arról,
hogy menni fog-e, de nem volt visszaút. Az írásbeli március 2-ára, egy szombati
napra esett. A témák egyike sem volt nehéz, a szótárra leginkább azért volt
szükségem, hogy a lehető legpontosabban fogalmazzam meg a válaszokat a
szövegértésnél, illetve hogy a fordítás a lehető legmagyarosabbra sikerüljön. A
levélnél egy már jól bevált trükköt alkalmaztam: azt írom meg, amelyiknél a
feladat első elolvasása közben több kulcsszó ugrik be, így kevésbé lesz majd
erőltetett a szöveg. Amikor kijöttem, biztos voltam benne, hogy ezzel a
vizsgarésszel nem lesz gond. A szóbeli március 6-án volt, egy szerdai napon. A
keddet is kivettem, hogy nyugodtabban tudjak készülni, még átnézegetni pár
dolgot, ami hirtelen eszembe jut. Délután és este kínomban főzős videókat
néztem, hogy a hallott szövegértéshez minél többféle kiejtés a fülembe másszon.
Reggel így is rettentően féltem; aki vizsgadrukkos, az tudja, milyen az, amikor
az eszeddel tudod, hogy mindent megtettél a cél érdekében, mégis ott a
helyszínen azt érzed, hogy nem, és ahogy a többiek beszélgetnek, esetleg
szavakat magolnak még tűzoltásképp, rájössz, hogy te ezt és ezt és még azt a
szót sem tudod. A hallott szövegértés hamarabb került sorra, mint a szóbeli.
Nem voltak vészesen nehezek, de persze volt, amit nem hallottam. Jól bevált
taktika: akkor is írunk valamit, ha nem hallottuk a választ. Valamit, ami
logikusan következik a szöveg többi, megértett részéből. 50%: vagy jó lesz,
vagy nem. Pontlevonás nincs, ha nem. A szóbelin a szerencseszámomat hívtam
segítségül, mindhárom "tételből" a 6-ost választottam. Nem is voltak nehezek. A
vizsgáztatók is kedvesek, jóindulatúak voltak. Sokkal könnyebben ment, mint
gondoltam. A pontokat nagyjából fél órán belül kiírták, így tudtam, hogy a
vizsga ezen része sikerült. Innentől minden a hallott szövegértésen múlt. Úgy
számoltam, hogy akkor is megvan, ha ebből csak annyi pontot érek el, amivel a
minimumkövetelményt teljesítem. Annyi csak van - gondoltam.
Következett a várakozás az
eredményekre. Nagyon lassan telt. Az írásbeli időpontja után három héttel már
érdemes figyelni a honlapot - mondták. Addig nem is foglalkoztam vele, utána
viszont minden nap többször ellenőriztem a honlapot, és persze bosszantottam
saját magam, hogy miért nem írják már ki. Végül a 30. napon kerültek fel az
eredmények. Meglett. Én boldog voltam, a család boldog volt, ők megmondták,
stb. Így már hivatalosan 3 idegen nyelvet beszélek. ☺
A lista egyik pontja ezzel
kihúzásra került. A következő nagy falat a költözés volt. Erről nincs mit
beszélni, szerencsésen találtunk egy lakást, jó helyen, jó feltételekkel. Éppen
egy hónapja lakunk itt, már majdnem tökéletes. Még néhány apróság hiányzik, de
majd idővel azok is meglesznek. A lényeg, hogy most már az összes Stephen King
könyvem nálam van. 😉
Innentől szabad volt a pálya
minden egyéb tevékenységnek: olvasásnak, sportnak, pihenésnek, stb. A sportot
most kezdem újra rendszeresíteni az életemben. Igényelt egy kis átszervezést,
mivel időközben egy kedves kollégám révén találtam egy kórust, ahova a párommal
együtt beléphettünk. A próbák két estét foglalnak le a héten, olyan időpontban,
hogy próba előtt már csak nagyon szűkösen fér bele egy edzés, és mivel késő
estig tartanak, utána már nem tudok elmenni. Ezért azt találtam ki, hogy azokon
a napokon, amelyeken próba van, jógázni fogok; ennél nem probléma, ha úgy
adódik, hogy csak este 10-kor tudok nekiállni. A maradék három napra úszást
terveztem. Így sikerült visszahozni mind a sportot, mind az éneklést, amit már
nagyon régóta akartam.
Szeptembertől kisebb nagyobb
megszakításokkal heti három úszás és két konditermi edzés váltotta egymást.
Fogyni nem akartam, csak átalakulni, izmosodni. Az eredménnyel viszont nem
voltam elégedett. Annyit láttam, hogy a mérlegen az a bizonyos szám már 6-ossal
kezdődik, ezen kívül viszont semmilyen változást nem láttam a testemen. Ideje
volt már változtatni. Az úszásnál a 600 méteres távot felemeltem 1000 méterre,
a jóga pedig adott. Az mindig is működött. Két hete tartom ezt a tervet, de
máris jobban érzem magam, és a problémás részek is fejlődésnek indultak.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a
munka-szabadidő egyensúlyt is sikerült eltalálnom. Végre van időm olvasni,
ezzel élek is. Az elmúlt két hónapban három idegen nyelvű könyvet olvastam el;
mindhárom nyelven egyet. Egy regényt James Herberttől angolul, egy Stephen
King-novelláskötetet németül, és egy Ljudmila Ulickaja-novelláskötetet oroszul.
A Herbert-regény (The fog)
isteni volt; megállapítottam, hogy a ködökkel csak a baj van, annak pedig külön
örültem, hogy tudományos alapokra helyezte a történetet, amelyet gyönyörű brit
angollal írt meg. Herbertet nem olvastam még magyarul, de ezután nem is
tervezem.
Stephen Kingnek iszonyatosan jól áll a német nyelv, a
fordító remek munkát végzett. Talán még jobbat, mint a magyar. Nem egy olyan
novella volt a kötetben, amelytől németül rázott a hideg, míg magyarul kevésbé
érintett meg. A német nyelvnek van egy hangulata, ami nagyon jól illik ezekhez
a történetekhez, a hangutánzó és a hangulatfestő szavak pedig még egy lapáttal
rátesznek erre. Más művét is szeretném még németül olvasni, remélhetőleg a
könyvtárban találok.
Az Ulickaja-kötettel kicsit megszenvedtem. Sajnos nem
volt nagy választék orosz nyelvű könyvekből a könyvtárban sem. A szerzők közül
az ő nevét ismertem már hallomásból, ezért választottam ezt a könyvet. Egyrészt
kíváncsi voltam, mennyire értek meg egy-egy történetet oroszul, másrészt ha már
megszereztem a vizsgát, szeretném a tudásomat is szinten tartani. Vegyesek
voltak az élményeim; volt, amit elég jól értettem, volt, amit szinte egyáltalán
nem. Ezek főleg a leírások voltak, a párbeszédekkel és az alapsztorival
egyiknél sem volt gond. Tanultam néhány új szót is. Valamelyik már az aktív
szókincsbe is bekerült, a többi egyelőre passzív. Nem bánom, a semminél ez is
több. Legközelebb valami könnyebbet választok, ha találok.
Most viszont jól fog már esni, ha magyar nyelvű
könyvet nyithatok ki. Szeretem az idegen nyelveket, de most úgy érzem, hogy sok
volt. Tartok egy kis szünetet, aztán visszatérek. De akkor váltogatni fogom a
nyelveket. Egyet így, egyet úgy.
Összegezve: végre beköszöntött a nyugalom, és úgy
tűnik, megindult a felfelé ívelés is. Remélhetőleg ezzel együtt elindul a blog
is. Persze, ez már csak rajtam múlik. :)