Viszonylag sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Nem hagytam abba a
blogolást, téma is van, amiről írni szeretnék, szóval jelzem, élek, csak egy
kicsit túltelítettek a mindennapok. Ezeket a mindennapokat vázolnám most
röviden.
Ahogy a naptárban megkezdődtek a tavaszi hónapok, az én
utolsó gyakorlati időszakom is kezdetét vette. Ezt a maradék három hónapot egy
komáromi gyógyszertárban töltöm. A hely és a kollégák már az első napokban
pozitív benyomást tettek rám; szimpatikus volt minden és mindenki. És ha ez még
nem elég, az első pillanattól kezdve elfogadták a nem hétköznapi szereléseimet,
sőt, nagyon is tetszik mindannyiuknak a megjelenésem. Természetesen az érkezést
követően átöltözöm munkaruhába, a fűzőt, fekete felsőt és szoknyát felváltja a
fehér szoknya, köpeny és papucs. A smink és a kiegészítők - ahogy máskor és máshol is - maradnak.
Emellett persze más
elfoglaltságom is akad. Igyekszem maximálisan kihasználni minden nem munkával
töltött időt, hiszen már csak alig több, mint egy hónap van hátra az utolsó
megmérettetésig. Az időm egy részét az erre való felkészüléssel töltöm. Nagyon
várom már, hogy végre túl legyek az egészen, hogy vége legyen, és hogy legyen a
kezemben a diploma, ami egy biztos pontot fog jelenteni az életben. Most érzem
azt a leginkább, hogy a levegőben lógok, diák is és gyógyszerész is csak félig
vagyok már/még, és ugyan egyre közeleg a vége, mégsem látom azt, hogy hogy fog
sikerülni, hogy egyáltalán eljön majd az a bizonyos július 7.
Miért is lenne ez
elég? Továbbra is sokat foglalkozom az orosz nyelvvel; körvonalazódni látszik
egy szeptemberi nyelvvizsga. Találtam egy tanárnőt (vagyis pontosabban ő talált
meg engem), aki segít a felkészülésben, és akivel pótolni tudjuk az eddigi
tanulási módszer hiányosságait. Nem volt elég ugyanis az az egy, amely az
ígéretekkel ellentétben nulláról középfokra készíti fel a nyelvtanulót. A
nyelvtant tekintve hihető a középfok, azzal nincs is probléma. A szavak viszont
hagynak kívánnivalót maguk után. Meglehetősen kevésnek tartom a kötelezően
megtanított szavakat ahhoz képest, amit anno angolból és németből tudtam,
amikor nyelvvizsgáztam. Nemcsak kevés a szó; sokszor éreztem azt, hogy nem a
megfelelőeket tanítja meg. Meglehetősen furcsának tartom, hogy már majdnem
végigértem a tananyagon, és még mindig nem tudok például egy gyümölcsöt
megnevezi, mert a szószedetekben nem voltak benne. A 9. leckétől kezdve csak
fakultatív szókincsbővítés céljából sorol fel szavakat, amelyeket nem
gyakoroltat ezután; szerintem több értelme lenne, ha ezek helyett a mindennapi
életben, vagy neadjisten a nyelvvizsgán használható szavakat tanítana és kérne
számon. Ezeket a szavakat kell most pótolni, ezenkívül vannak nyelvtani elemek,
amelyeket a tananyag fél mondattal intéz el, holott nem egyszerű őket
használni, és további magyarázatra szorulnak. Mindent összevetve egy nagyjából
alapfokú, de meglehetősen labilis tudást sikerült vele magamra szednem, ami
alapjában véve nem rossz, de mégsem jó semmire, nekem ennél többre van
szükségem. Majd most és a nyáron; szeptemberig most már nem lesz megállás.
Pihenni is kell
néha - ezt szokásomhoz híven leginkább olvasással teszem. Az elmúlt időszakban
elolvastam egy Edgar Allan Poe novelláskötetet és Joe Hill Spóra című regényét.
Most ezeket nem fejteném ki, amint időm engedi, mindkettőnek szentelek majd egy
bejegyzést. Addigra lehet, hogy egy harmadik könyv is társul hozzá. Magamat
ismerve.... No de igyekszem hamarosan újra jelentkezni!
:)